Szegény csóringer vénkurva.

Hiába volt ünnepelt revükirálynő, kötött házasságot osztrák hercegfiúval, s kaparta elő a jótékony homályból a téfaucváj - szerencsétlen öreglány ma anyagi problémákkal küzd. Még a Fostalicska máskor oly rideg szíve is összeszorul.
Tanulmányunkban ma a magyar kisnyugdíjasok elfogadhatatlan helyzetére kívánunk rávilágítani a 66 éves Ilonka néni példáján keresztül.

Ilonka néni egészségtudatos idős, aki ad magára. Korán kel, tornászik, aerobikra jár, s ha megjön a tizenharmadik havi, beugrik a dokihoz egy kis botoxért. Elkeserítően kevés, negyvenezres nyugdíjat kap, nem sok ez, ismerjük el.

Ilonka nénire ráfér a fittség, hisz szerény budai villája a magasban terül el, nem éppen ideális terep ez egy erősen hervadó asszonynak. De hát mit lehet tenni, a műtárgyakat sajnos nehezen lehetne bezsúfolni egy békásmegyeri garzonba.

Ilonka néni talpraesett. Spórol az árammal, a zöldséget és a kutyatápot is ingyen, ismerős árustól szerzi be - ügyeskedik, ahogy tud. A karácsonyt Norbiéknál vészeli át, rántott húst falni Kati nénihez jár. De még így is megesik, hogy éheznie kell, ilyenkor jobb híján a pincében ládaszám álló pezsgőből kénytelen energiát nyerni.

Ilonka néni kiszolgáltatott. Mióta ellopták milliós fuxait, csupán másolatokat hord, s az amszterdami ékszerboltok kirakatai láttán is ideges lesz. Ráadásul magányos is, gyermekeit abortálta, súlyosan beteg élettársát annak családja elvitte tőle.

Sanyarú sors, mégis, minden megpróbáltatás ellenére Ilonka néni mélyről fakadó erkölcsi tartással bír. Nem rakta ő szét a lábát csak úgy, villáját is egy, a vele kizárólag plátói viszonyt ápoló harisnyagyáros rajongójától kapta. Hogy Mária Terézia tükrét kitől szerezte, nem tudni, de egy pár évvel ezelőtti visszamenőleges nyugdíjemeléskor sikerült átvésetnie a rajta lévő monogramm T betűjét I-re.

Lássuk be, Ilonka néni tiszteletre méltó időskorú, aki ennél sokkal többet érdemelne.

Például egy vasvillát a picsájába a rózsadombi helyett. Meg ha már olyan virgonc, jégtánc lenne a neki való műfaj, egyenesen az olvadó Dunán. Idegesítő picsogásával nemhogy média közelébe nem való, alapos szedálást követően a Nyírő Gyulában lenne a helye.

Ott aztán, az intézmény békés, szabályozott körülményei közt, őt megillető gondoskodás közepette nyugodtan motyoghatna kisstílű gondjairól és álmodozhatna a molenrúzsos szép időkről.