Mint kedves olvasóink azzal szembesülhettek, a Fostalicska blog már jó ideje meghalt. A szerkesztőség tagjai szétszéledtek a nagyvilágban, s eleve mindenféle egyéb dolguk akadt, ahelyett hogy az olvasót örvendeztették volna a fostos cikkekkel. Ezért mindannyiunk kurva anyját!

Sajnos most sem ígérhetünk megújulást, visszatérést, ez a szippantóskocsi már elment. Ennyi idővel a blog végzetes kimúlása után is meglepően sokat nézegettek bennünket, s bevalljuk, mi magunk is vissza-visszatérünk időnként egy kis röhögésre.

Hogy rendezzük a visszavonulást (tudjuk, kicsit elkéstünk vele, de ez van), még utoljára összedugtuk a fejünket. A blog messze legsikeresebb, s legnagyobb vihart kavart cikke az M47 diszkóbárban tett látogatásunk volt, s hogy méltóan búcsúzhassunk el, még egyszer utoljára elkalandoztunk Sárándra, megvizsgálni a változásokat.

**************************************************************

Rozit jó előre értesítettük érkezésünkről. Egykoron szebb napokat is látott Armandó oldalán, de azóta az utóbbi sajnálatos módon letöltendő büntetését tölti. Mosolya nem volt egészen őszinte, amiben szerepet játszhat, hogy legutóbbi cikkünk után csapott le rájuk a razzia.

Armandó helyét a piacon most a látássérült Márió vette át. Kedves barátnője, Margó előzékenyen segíti őt a közlekedésben.

Márió büszke az új csapatra. A házi droglabor biztonságos működését a szemébe kerülő baleset óta mindenek elé helyezi. Sógornője, Dzsennifer és annak öccse, Kárlosz (mindketten jobbra) ennek ellenére kissé letört. Számukra már nem jutott védőszemüveg.

Ede (balra) időközben megtanulta a nevét. Miután ezt be is mutatta kollégánknak, most büszkén domborítva épp az elismerő dícséretre vár.

Emlőke már nincs a placcon, de Klári  mindent megtett a vendégsereg szórakoztatásáért. A kanos fostalicska kollégának ellene sem volt kifogása.

Fostáhl Judith ezalatt begyűjtött pár új rajongót. A srácok a közeli kutatóintézetben dolgoznak alkalmazott fizikusként, de hétvégére rájuk fért a kikapcsolódás. Ottó (jobbra) a kőkóla nevű klasszikussal indít.

Még nem megy nekik tökéletesen a csajozás.

Mióta lebuktattuk, Emil mindent megtesz azért, hogy az imidzsét tisztára mossa. Még Gyöngyit is bemutatta, mint aktuális nőjét, de aggodalmas arca alapján még mindig nem nagy pinabarát.
Pedig azóta a hely sokat liberalizálódott. Endre és Tibi minden szégyenérzet nélkül vállalják kapcsolatukat:

Ezoterikus Fecót is sikerült fellelnünk. Bár a kuruzslással már felhagyott, a szerkesztőség iránt érzett tisztelete jeléül még egy utolsó kézrátételes gyógyításnak nekifutott.

Kedvünkért még egy közös fotóra is összegyűltek Emilékkel, aki bár nagyon igyekezett, ezúttal sem igazán sikerült oldott arcot vágnia a mellek közelében.

Lassan kezdett híre menni a látogatásunknak. A jóindulatú Krisztofer (balra) figyelmeztető jele ellenére Armandó bátyja, Rézműves Gusztávó (jobbra) előtt sem maradt titokban, aki hatalmas harci üvöltéssel indult meg fotósunk felé.

A lelepleződés híre az önfeledten bulizó Judit kolleginát is elérte, amikor két korábbi sárándi kommentelőnk tartóztatta fel fenyegető testtartást felvéve. A kissé bizonytalan Hugó (balra) fegyverét maga előtt tartva mindegyre  a várható peres eljárást szajkózta.

Ugyancsak ezt bökte orrunk alá flegmán jogász csaj is, aki azóta agysebész pasival boldogan éli a sárándi mindennapokat.

Miután nagy nehezen kijutottunk, meg sem álltunk hazáig.

**************************************************************

Ezzel búcsúzik a Fostalicska blog. Minden kedves olvasónknak köszönjük a megtisztelő figyelmét. Ha olykor túllőttünk a célon, nem sajnáljuk. Akinek nem tetszik, azt hugyozza képen a Medveczky.

A blog marad a helyén, emléket állítva taplóságunknak.