Vegyük mindjárt a nevét. Remek, alliteráló, könnyen megjegyezhető, de mégis karakteres. Mintha már kedves szülei is a közélet mocskának szánták volna. Mint egy Boroka Balls petyhüdt fasszal.

De hívhatjuk őt egyszerűen Tanár úrnak is, hisz' tanárember ő, az ország tanárura. Egyenesen a katedra szentséges magasságából osztja az észt, leckéztet, odacsíp - feltéve ha kegyeskedik érdeklődést színlelni. Szebb napokon osztályoz is, de hát a rutin az rutin, jó pedagógushoz méltóan többnyire csak eldarálja, amit feltétlen muszáj.

Mint minden valamire való SZTÁRnak, Henriknek is megvan a maga fetisiszta kelléke. Ami Trutykónak a sapka, az neki a rojtosra rágott szemüvege. Ez utóbbi ráadásul intellektust is sugall, figyeljük csak meg, ahogy ábrándozva szopogatja. Gerontofilok számára egyenesen szexi is lehet. Ami pedig az intellektust illeti - nos, lássuk be, ez H. H. legnagyobb gyengéje.

Bármennyire is másképp érzi ő, henriktanárúr maga a megtestesült félreértés. Egy félművelt tapló. A pajor, aki azt hiszi, már kiröpülhet. A fos, ami tegnap távozott, de ma már meg akarja mondani, hogyan kell szarni. Egója nyomásának engedve tágul az univerzum.

A beképzeltség nem bűn. Az egészséges önértékelés fontos része a kellő önbizalom. Kinek több, kinek kevesebb. A nárcisztikusság sem probléma, otthon, a tükör előtt. De ha havastanárúr csak egy apró töredékét is tartalmazná annak a nagyszerű intelligenciának, amit személyének tulajdonít, akkor diszréten megtartaná ezt önmagának.

S a négy fal között, titokban, óvatosan körülkémlelve recskázhatna a fényképére, amikor senki sem látja.